Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép A japán fametszet

A fametszet készítésének technikája a IV. században alakult ki Kínában. Japánban a VI. században honosították meg kínai és koreai buddhista misszionáriusok. A fadúcos nyomtatást elsősorban az írott szó sokszorosítására használták s a szöveget csak a XVI. század vége felé kezdték fametszetes illusztrációkkal kísérni. Az illusztrált könyvek készítése az Edo-korszak, Tokugawa sogunátusának idején (1600-1868) vett óriási lendületet. Ieyasu (1542-1616), az első Tokugawa sógun, az Edo-kori Japán egészen a Meiji restaurációig (1868) fennmaradó politikai rendszerének kialakítója, személyesen támogatta a könyvek készítését. Segítségével Honami Koetsu(1558-1637), Rimpa művész és Suminokura Soan (1571-1632), a kalligráfus iparművészeti központot hozott létre Koetsumurában. Koetsu és Soan nevéhez fűződnek az első olyan illusztrált könyvek, amelyekben kép és szöveg művészi egységet alkot. Az illusztrációk kezdetben fekete-fehérek voltak, az első színes fadúcos nyomatokat tartalmazó kiadványok a XVII. század közepén jelentek meg. E század végére datálhatók az első önálló nyomatok is. Moronobu Hishikawa (1618 körül-1694) volt a legkorábbi mesterek egyike, akit név szerint ismerünk. Bár könyvillusztrátorként szerzett magának hírnevet, számos, többnyire erotikus oban (kb. 38x26 cm) nyomatot is készített. Ezek kezdetben fekete-fehérek voltak, de néha kézzel kiszínezték őket. Moronobu a festészet és illusztráció olyan iskoláját teremtette meg, amelyet az ukiyo vagyis a "tovatűnő világ" ihletett. A "tovatűnő világ" legjobban talán a múlandóság hangulataként írható le, amely az Edo-korszak sajátos társadalmi, gazdasági változásaiból fakad.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.