Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Japán vallás (sintó):

A sintó (shintō), Japán ősi vallása, őshonos vallási tanítások és gyakorlatok összessége. A sintó szó jelentése: az istenek útja, helyesebben "a szellemek útja" ugyanis a sintóista szemléletben a hagyományos értelemben vett istenek helyét szellemek (kamik)töltik be. Az ősi vallásnak más elnevezése is létezik, hívják még kami no michinek is, amely szintén "az istenek útját" jelenti. A sintó rokonságban áll Ázsia és a csendes-óceániai szigetvilág sámánisztikus hagyományaival és kultuszaival. E vallás középpontjában a kamik (istenek) állnak, ezek szellemek, gyakran az ősök szellemei vagy különböző természetben előforduló dolgok szellemei: külön kamija van a földnek, a mezőnek, a folyónak, az erdőnek, stb. Összesen körülbelül 8 millió kami ismeretes.

 

Japán kert:

 

A sintó kegyhelyek egyik legrégebbike – az Ómiva hegy – maga szentély. Őserdejét nem háboríthatta emberi építmény, csak egy torii kapu jelzi a profán világ mezsgyéjét. A sintó vallás ősidők óta szentelt kötelekkel sziklákat (ivakura) és fákat (himorogi) kerített el a természetből, hogy istentisztelete tárgyát keretbe foglalja. Ezeket még nem tekintették kerteknek, de bennük kereshetjük a japán kertművészet előképeit. A japánok mindig zavarba jönnek, ha határozott különbséget kell tenniük építészet, kertészet és természet között. Számukra a természet bármely kiemelt része máris kert, ahogy egy faág kész ikebana. Az emberi konstrukciók szorosan kapcsolódnak természeti környezetükhöz, az ösvény kikerüli a fákat, az épület igazodik a domborzathoz: szervesen egészítik ki egymást. A városi szűk udvarokban sem kényszerítik szabályos rendbe a természetet. Inkább sejtetik, emlékeztetnek rá néhány jellegzetes fával, sziklával, virággal. A kert elengedhetetlen tartozék, és bármilyen kicsiny is, elég nagy ahhoz – mondják –, hogy rásüssön a holdfény. Ha végképp nincs egy talpalatnyi föld sem, akkor egy tálcán is lehet miniatűr kertet rendezni (hako-niva), egy cserépben törpe fát – soha szobanövényt! – nevelni. A természet modelljét készítik el a rendelkezésre álló kis területen – esetleg hátteret kölcsönöznek hozzá, hogy nagyobbnak tűnjék.

 

Japán építészet bemutatása:

 

Az európai, kínai, indiai, tradicionális házaknak vaskos, erős teherhordó falai vannak. Az európai házakban sok nagyméretű bútor található: ágyak, asztalok, székek, stb. Ezzel szemben a tradicionális japán házak falait és nyílászáróit lécrácsból készítik. Ezeknek a lécrácsoknak a felépítése nagyon hasonlít a jurták lécrács falainak a kiképzésére. A különbség abban rejlik, hogy Japánban a házak alaprajza nem kerek, hanem téglalap alakú, illetve ezeknek a rácsoknak a dőlésszöge más, mit az uráli népek hajlékainak oldalai. A hagyományos japán lakásban kevés bútor található.  Ágyak és székek hiányában a japánok padlóra terített egy, vagy több gyékényen aludtak, illetve ültek. A hagyományos japán házakban nem volt asztal sem, ha esetleg mégis, akkor az alacsonyabb volt, mint európai társai. A japán házakban középen étkeztek, a teaházban közepén található a tűzhely. A házak használata az uráli népeknél hasonlóan történt, mint a Japán szigetvilágban.

 

A mappában található képek előnézete Japán

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

julcsy13baby@citromail.hu

(b.j, 2010.11.04 11:04)

nekem ez nagyon sokat segotett, szoval kősszőnőm annak ki fel tette. na árivá dercsi